Kollégáink

Zámolyi Mesevár Óvoda dolgozói

Kató Erzsébet Katalin

Kónyáné Janzsó Nikolett

Rotterné Kőszegi Julianna

Bordácsné Hiedl Anikó

Jesztrebi Attiláné

Hegedüs-Kis Eszter

Nagy-Benedek Katalin

Puszta Beatrix

Szarkáné Szalma Ildikó

 

Dajka nénik:

Kovács Éva

Nagy Edit

Nagyné Horváth Dorisz

Ujváriné Stamber Andrea

 

Pedagógiai asszisztens:

Tóthné Csancsár Marianna

 

Óvodatitkár:

Nagy-Radics Orsolya

 

Konyhai dolgozók:

Józsa Attiláné

Kálmán Mónika

Kissné Erdélyi Renáta

Moórné Rocska Piroska

Lukács Károlyné

Élelmezésvezető:

Pappné Drozdics Enikő

 

Karbantató:

 

Kónyáné Janzsó Nikolett vagyok, 2013. óta a Zámolyi Mesevár Óvoda vezetője. Születésem óta Zámolyon élek, 2006. óta dolgozom óvónőként. Nagy örömmel tölt el, hogy abban az óvodában dolgozhatom, ahol magam is óvodás voltam, és pályám elején tapasztalt kollégáktól tanulhattam. Óvodapedagógusi diplomával és közoktatásvezető szakvizsgával rendelkezem.

Munkám során mindig a gyermekek állnak a középpontban, fontosnak tartom a gyermekek sokoldalú fejlesztését, az óvodába való befogadásával és nevelésével együtt.

Úgy gondolom, hogy egy intézményben a vezető és minden dolgozó együttes közös munkája a legmeghatározóbb a célok elérése érdekében. Az intézmény célja pedig a gyermekek nevelése, gondozása és fejlesztése az Óvodai nevelés országos alapprogramja és a helyi pedagógiai programunk figyelembevételével.

Férjemmel és kisfiammal Zámolyon élünk. Magánéletemben is fontos számomra a természet közelsége, szeretek kirándulni, szívesen töltöm szabadidőmet a természetben.

Munkám során ez a mottó vezérel:

„A gyermekek fejlődése szempontjából

döntő fontosságú, hogy érezze,

nem csak szeretik,

de olyannak szeretik amilyen.”

Hermann Alice

 

Rotterné Kőszegi Julianna vagyok. 1972-ben születtem. Születésemtől kezdve Zámolyon élek. Érettségi bizonyítványomat a Vasvári Pál óvónőképző szakközépiskolában szereztem 1990-ben, majd felvételt nyertem a Soproni Óvóképző Főiskolára, ahol nappali tagozaton szereztem meg diplomámat 1993-ban. Szakmai gyakorlataimat a Zámolyi Mesevár Óvodában töltöttem. Így nagy örömömre szolgált, amikor az óvoda akkori vezetője megkeresett, hogy jöjjek ide dolgozni. Így 1993 szeptemberében a szülőfalumban lettem óvó néni. Azóta is ebben az intézményben dolgozom, immáron 27 éve. Ekkor egy gyermekkori álmom vált valóra, hogy kisgyermekekkel foglalkozhatom, ráadásul abban a faluban, ahol születtem, ahol élek. Teli elhivatottsággal, gyermekszeretettel, önképzés igényével kitárult előttem az óvoda varázslatos világa. Jelenleg a Maci csoport óvó nénije vagyok. Vallom, hogy az óvodás
gyermek alapvető tevékenysége a játék, az örök és visszavonhatatlan, nem helyettesítheti semmi más. Csoportomban is ezzel a hitvallással nevelem a gyermekeket. Igyekszem minden nap elegendő időt szentelni a játékra, hiszen a játék egyben a személyiségfejlesztés leghatékonyabb eszköze is. Emellett az egyéni képességek kibontakoztatása, olyan légkör kialakítása a célom, melyben minden gyermek más, a gyermekek önmagukhoz képest fejlődnek. Munkám során mindig fontos volt számomra a gyermekek feltétel nélküli szeretete, elfogadása.

A gyermek olyan, mint egy pillangó a szélben, néhány magasabbra tud repülni, mint mások, de mindegyik a legjobb tudása szerint repül. Miért is hasonlítanád össze őket? Mindegyik más. Mindegyik különleges. Mindegyik gyönyörű. (Ismeretlen szerző)

Fontosnak tartom a hitelességet, a toleranciát, a rugalmasságot, az empátiát, az odafigyelést, a segítőkészséget és a humort. Pályám során mindig is fontosnak tartottam az önképzést. Nagyon sok továbbképzésen vettem
részt. Ezek közül ami sokat jelentett számomra: Így Tedd Rá-s képzések és Antal Judit mentálhigiénés szakember továbbképzései.
2015 óta az intézményvezető helyettesi feladatokat is ellátom.
Házas vagyok, egy felnőtt gyermekem van. Szabadidőmben szívesen kertészkedek, kirándulok, kerékpározok, zenét hallgatok.

 

 

Nagy-Benedek Katalin vagyok. 1979-ben születtem Baróton (Erdélyben). Férjemmel és két lányommal életvitelszerűen Zámolyon élünk. Diplomámat 2009-ben szereztem a Szent István Egyetem pedagógiai karán, Szarvason. Pedagógus családban nevelkedtem (édesanyám tanítónő, édesapám kémia-fizika szakos középiskolai tanár), így alig ha volt kérdéses, hogy én is gyermekekkel foglalkozzak a munkám során. Célom, hogy stabil, biztonságos és szeretetteljes légkört alakítsak ki. Fontosnak tartom, hogy a csoportomba járó gyermekek vidám, sokoldalú, érdeklődő és kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak. Tiszteljék embertársaikat, valamint a körülöttük lévő világot. Munkám során kiemelt figyelmet fordítok a differenciálásra, egyéni bánásmód alkalmazására és a gyermekek személyiségének megismerésére.

 

 

Bordácsné Hiedl Anikó vagyok. A családommal 2005 óta élek Zámolyon. Pozitív gondolkodású emberként, nyitott szívvel, lélekkel és elmével fordulok a világ, az emberek felé. Hiszem, ha jót adunk, jót is kapuk vissza, a világ tükröt mutat felénk. Szeretem a harmóniát, a nyugalmat és a nevetést. Hosszú ideig alsó tagozatos korosztályú tanulási zavarokkal és autizmus spektrum zavarral élő gyermekekkel foglalkoztam. Ezek az évek hatalmas tapasztalatot adtak és megmutatták, hogy szeretettel, pozitív attitűddel, elfogadással mekkora fejlődést lehet elérni. Óvodapedagógus diplomát a Károli Gáspár Református Egyetemen 2017-ben szereztem. Hiszem, hogy nagy szeretettel, türelemmel és következetes neveléssel, az egyéni bánásmód és a pozitív megerősítés módszerével minden gyermeknek szárnyakat adhatunk. A gyermekek alapvető tevékenysége és pedagógiai programunk, nevelésünk alapja is a játék és a mese. Ezekben minden benne van, ami egy gyermeknek jó és szükséges. A tanulás komplexen, játékba ágyazottan valósul meg és mindenki önmagához képest, a saját ütemében fejlődik. Célom, hogy felfedezzék és elkezdjék megismerni önmagukat és az őket körülvevő csodálatos világot, észrevegyék és megtanulják milyen ügyesek, okosak, így egy kiegyensúlyozott, boldog, jó önértékeléssel rendelkező, magabiztos gyermek induljon majd az iskolába.

„ Arra taníts, hogy önálló lehessek, hogy büszke lehessek magamra, hogy képessé váljak rá, hogy eldönthessem, hogy véghez vigyem. Én magam!”

– Maria Montessori –

 

 

Ujváriné Stamber Andreának hívnak. 1986-ban költöztem édesanyámmal és a nevelőapukámmal Zámolyra. 5 év múlva elköltöztem, családot alapítottam. Két lányom született, de sajnos a kapcsolatom megromlott, így 1999-ben visszajöttem a szüleimhez. Jelenlegi párommal 2000 óta vagyunk együtt, két fiúnk született. 2015-ben, 2016-ban és 2019-ben megszülettek az unokáim (2fiú, 1lány)., akik bearanyozzák az életünket. A dajka tanfolyam elvégzése után, sajnos nem sikerült rögtön elhelyezkednem, de nem adtam fel. 2015-ben nyertem felvételt az óvoda Katica csoportjába. Azóta segítem az óvónénik munkáját. A gyerekek bizalommal fordulhatnak hozzám ügyes-bajos dolgaikkal. Minden ötletre vevő vagyok. Mindig megbeszélem Anikóval a szokás- és szabályrendszert, segítek a gyerekek beszoktatásában, sajátomként bánok velük. Segítek nekik a tisztálkodásban, öltözködésben, játszom velük, meghallgatom őket. Mindig szerettem gyerekekkel foglalkozni. Jó látni, ahogy fejlődnek. Feladatomnak tekintem a gyermekek óvását, védését, segíteni a fejlődésükben.
Szabadidőmben szeretek főzni, sütni, sétálni.

 

Puszta Beatrix vagyok, a Süni csoport óvó nénije. Születésemtől Zámolyon élek, ma már a családommal. 2009 májusában végeztem a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai karán, és még ugyanebben az évben kezdtem el dolgozni a zámolyi óvodában. Célom a szeretetteljes, nyugodt, egymás másságát elfogadó légkör kialakítása. Hiszem, hogy a gyermekek szeretete, elfogadása és a feléjük irányuló türelem a legfontosabb dolgok a világon. A helyi nevelési programunk középpontjában a mese és a szabad játék áll, így a tevékenységeket mindig a játékból kiindulva tervezem, célom, hogy minden gyermek önmagához képest fejlődjön. A fejlesztés, tanulás komplexen, játékba ágyazottan valósul meg, programunk nagy előnye a rugalmasság és a folyamatosság, hiszen a kisgyermek igénye a keveset, lassan, jót, gyakran ismételve. Csoportunkban a differenciálás nem életkor, hanem képességek és fejlettség alapján valósul meg. Fontos számomra a szakmai fejlődés, ezért sok tanfolyamot, továbbképzést elvégeztem ez alatt a tíz év alatt, a legmeghatározóbbak számomra Antal Judit mentálhigiénés szaktanácsadó képzései, és Balatoni Kata Így tedd rá néptáncos képzései voltak, az itt megszerzett tudást beépítettem csoportunk mindennapi életébe. Fő feladatomnak tekintem, hogy segítsem a gyermeki személyiség minél sokrétűbb kibontakozását, sok-sok játékkal, mesével, szeretettel és türelemmel.

Pedagógiai hitvallásom: „Nevelni, fényre hozni pedig csak lélekkel végzett munkával lehet. A kisgyermek nem részismereteket tanul a felnőttől, hanem annak egész emberi viselkedését, beállítódását utánozza. Az eredmény annál tartósabb, minél láthatatlanabbak a nevelési eljárások, és ha a megszólítás, a ráfigyelés mögött érzelmi viszony van. A kisgyermeki élménygondolkodás ehhez tud válaszként illeszkedni. Élményszinten nincs is „tanulás”, csak együttlét a játékban és a jó mesehallgatásban.”  (Zilahi Józsefné)

 

 

Jesztrebi Attiláné – Zsuzsa néni

„Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyázattal, csendben
csiszoljam kristályba!” ( Németh László)

1991 óta dolgozom óvónőként. A Zámolyi Mesevár Óvodába 2013-ban kerültem. Előtte dolgoztam Vértesbogláron az Óvodában illetve a Csákvári Református Óvodában. Csákváron élek családommal. Két fiam született, az idősebb már elhagyta a szülői házat Vértesbogláron él feleségével. A kisebbik pedig még tanul. Tősgyökeres Csákvári vagyok, nemzedékek óta itt élünk.
Már kislány koromban gyerekek vettek körül állandóan, így választottam ezt a szakmát. A Székesfehérvári Vasvári Pál Óvónőképző szakközépiskolában érettségiztem, majd elkezdtem dolgozni, és esti tagozaton végeztem el a Tanítóképző Főiskola óvónői szakot. Nagyon szeretek a gyerekek között lenni, velük foglalkozni, látni fejlődésüket, részt venni örömükben, bánatukban. A mai rohanó világban nagyon fontos egy biztonságos sziget a gyerekek számára, ahol szeretetet, törődést kapnak, kedvükre játszhatnak, fejlődhetnek. Számomra fontos, hogy a szülők biztonságban érezzék gyermeküket, bizalommal forduljanak óvónőjükhöz. Úgy érzem jó kapcsolatot sikerül általában kialakítani a szülőkkel, szívesen fordulnak hozzám. Munkám során mindig törekszem arra, hogy érzelmekben, élményekben, tapasztalásokban gazdag óvodai időt éljenek át a gyerekek. Feladatomnak tartom, hogy segítsem a rám bízott gyerekeket abban, hogy egyéni adottságaiknak, képességeiknek megfelelően fejlődjenek. Hiszem, hogy a gyermekeink jelentik a jövőnket, amiért érdemes élnünk, érdemes dolgoznunk, akikért felelősséggel tartozunk mind a családunkban, mind pedig az óvodában!

 

Szarkáné Szalma Ildikó vagyok, Csákváron élek családommal. Általános iskolai tanulmányaim befejezése után a Székesfehérvári Vasvári Pál Óvónőképző Szakközépiskolába jártam. Érettségi után munkába is álltam. Óvodapedagógusi diplomámat 2007-ben, a Budapesti Tanítóképző Főiskola óvodapedagógus szakán szereztem esti tagozaton, munka mellett. Óvónői pályámat a Csákvári Óvodában kezdtem, ahol 25 évet töltöttem. 2017 óta dolgozom a Zámolyi Mesevár Óvoda Napsugár csoportjában. Munkám során mindig fontosnak tartottam, hogy a kisgyermekek szeretetteljes légkörben, biztonságban éljék meg mindennapjaikat. Feladatomnak tartom, hogy a rám bízott gyermekeket életkoruknak, képességeiknek megfelelően segítsem és fejlesszem a különböző tevékenységek során. Célom, hogy a gyermekeknek derűs, vidám légkörben teljenek mindennapjaik az óvodában, szinte észrevétlenül fejlődjenek. Gyerekkorom óta óvónő szerettem volna lenni, boldogsággal tölt el a gyermekek közelsége. Szeretem a munkámat, – hivatásomnak érzem. Mindig törekedtem arra, hogy a szülőkkel is jó kapcsolatot ápoljak.

 

Nagy Edit – Edit néni
A Süni csoport dajka nénije vagyok.  Születésemtől Zámolyon élek, egy felnőtt fiam van. 2018-óta dolgozom az óvodában. Hálás vagyok a sorsnak,hogy erre az útra terelt, mert így megismerhettem ezt a csoda szép hivatást. Nagyon sok örömöt ad nap mint nap a kisgyermekek között lenni, látni ahogyan fejlődnek, ügyesednek, látni az örömeiket, a mosolyukat. Fontos számomra, hogy tiszta, rendezett környezetben töltsék a napjaikat a gyermekek, érzelmi biztonságban, szeretetteljes légkörben, harmóniában nevelődjenek.

” Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan. ”
/ Antoine de Saint-Exupéry/

 

Kis Eszter vagyok.
2020-ban szereztem óvónői diplomát Szekszárdon a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar óvodapedagógus szakán. Tanulmányaim során szakmai tapasztalatot Szekszárdon, a kar gyakorló óvodájában, illetve Nagykozárban a Nagykozári Óvodában szereztem kötelező szakmai gyakorlat során. Pályakezdő óvodapedagógusként 2020. április 1-től dolgozom az óvoda Süni csoportos óvónénijeként. Mivel az országban nem csak az óvodapedagógusokból, hanem a gyógypedagógusokból is jelentős hiány van, így terveim közt szerepel elvégezni a gyógypedagógus alapképzést levelező tagozaton. Középiskolai tanulmányaimat környezetvédelem és vízgazdálkodás szakon végeztem, így kiemelten fontosnak tartom, hogy a gyermekekkel megismertessem mind lokális-, mind pedig globális környezetük szépségeit, illetve betekintést nyújtsak számukra azon tevékenységek tárházába, melyekkel ők maguk is hozzájárulhatnak környezetünk megóvásához. Fontos számomra, hogy az óvodában minden kisgyermek számára biztosított legyen a szeretetteljes nyugodt légkör annak érdekében, hogy önmagukhoz és életkorukhoz képest a lehető legeredményesebben fejlődhessenek, hiszen ha egy magocskát jó helyre ültetjük és megfelelően gondozzuk, akkor sudár fa kerekedik belőle.

Mottóm:
„A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.”           /Rudolf Steiner/